hét

Pistinek számtalan beceneve volt, Bogárhátúnak és Olajfoltnak is hívták, sőt, Matyinak is, egyik érthetetlenebb, mint a másik, minden bizonnyal ő találta ki valamennyit, és aztán próbált úgy tenni, mintha másoktól kapta volna. Eredeti vezeték- és keresztnevét hosszú ideig nem tudta senki, de aztán kiderült, hogy ő is csak egy Szabó István a sok közül. Nyáron mindig fehér atlétában volt (télen is, csak akkor afölött mást is viselt), a nadrágját hózentróger tartotta. Kedvenc száma a 312-es volt, kedvenc állata pedig az antilop.
Grafikusként dolgozott egy könyvkiadónál.
- Milyen Hajnalka? Biztos vagy ebben?
- Hát biztos nem vagyok semmiben, de ez a név beugrott olyan erővel, hogy nem lehet más. Emlékezz, kérlek.
- Öregem, napi 6-8 spanglit szívtunk el akkoriban, hogy emlékezzek?
Ez igaz volt. Pisti ezután megkérdezte a feleségét, Mariannt is, akinek az időszakról magáról már világosabb emlékei voltak, de Hajnalka nevű lányról neki se derengett semmi. Pisti ezután az ikreit is megkérdezte, de azok kiröhögték.
- Persze jogos - magyarázta Borisznak röviddel később -, akkor még pólyások voltak.
- Nincs esetleg akkori határidőnaplód? - kérdezte bizonytalanul Borisz.
- Nem akarod inkább felhívni a csajt?
- Nem. Határidőnaplód nincs?
- Nincs. Hívd már fel.
- Jó de mi van, ha gyereket csináltam neki?
- Ok, ez is jogos. Akkor most mit csináljunk?
Mariann végül megmondta, hogy mi volna kézenfekvő.
- Három évvel ezelőtti emailek, valamint a facebookon ismerősök ismerősei. - Majd kedvesen hozzátette: - Azért ez nem olyan bonyolult, fiúk.